Emlékeim régebbre nyúlna vissza a karakterrel
kapcsolatosan, ám az biztos, hogy Popeye és Olivia mint rendszeres nézőben,
jobban bennem élnek. Amerikaiak, régi stílusúak mégis remekül megrajzolt
figurák, de mondani valójukban abszolút nosztalgikus külsővel és történetekkel
bírnak. Egy-egy a 90-es években elkapott részen kívül valóban nem sok maradt
meg, a lényeg azonban mindenképp. Betty babás arca, gyermeki hanga, rövid bubi
frizurája, nagy karika fülbevalói illetve apró fekete ruhája, nőies alakja és a
kis fehér kutyája, Pudgy. Története 1930-ban kezdődött, amikor még korántsem a
most ismert Énjével volt azonos. Egészen pontosan mint uszkár debütált a Dizzy
Dishes (Szédülős edények) című Max Fleisher által megformált és a Paramount
által kiadott rajzfilmben. Főbb jellemvonásai ugyan azonosak voltak, de a ma
ismert karakter még két évet váratott magára. Sokat elmélkedtem jómagam is hogy
vajon kiről mintázták alakját és személyiségét. Először azt gondoltam, hogy az akkori
nőideálok jellemvonásaiból illetve megjelenéseikből vontak egy átlagot és
formálták meg Betty-t. A másik ideológiám, hogy Marilyn Monroe-ról, teszem
hozzá ezt még mind gyerekként. Marilyn nem lehetett, mert Ő később ékeskedett
az amerikai hírességek népes egén. Szinte egyszerre születtek, de a
rajzfilmfigura akkor már felnőtt mivoltában a színésznő pedig még mint gyermek,
egyszóval lehetetlenné vált ezen teóriám. Annyira azonban nem álltam messze az
igazságtól, mert valóban több nő elegye és egyikük valóban szőke ciklon volt, ő
történetesen Mea West, ugyancsak színésznő, énekesnő volt nem mellesleg korának
szexszimbóluma. Hangját pedig Helen Kane énekesnő kölcsönözte, aki egyébként
külsőségeiben közelebb állt a karakterhez. Az először naponta később hetente
vetített rajzfilm hamar az 30-as évek Amerikájának egyik kedvence lett. A
történetben Betty színésznői élete testesül meg olyan állandó mellékkarakterekkel,
mint kutyája vagy Grampy a feltaláló és így tovább. Nem sokkal később az
indulás után, a majdnem végleges formát öltő karakter sikereit követően 1934-ben
a figura hangját adó énekesnő beperelte a készítőket, mondván hogy az általa
népszerű tett aforizma a ˝Boop-oop-a doop˝ inkább lett Betty Boop sikere mint az
övé, ezzel személyes karakterét ellopva rajongói inkább a mesefigura felé
húztak. A pert elvesztette a készítőkkel szemben ezzel együtt pedig új hangot
kapott a mesefigura Mae Questel személyében, aki a későbbiekben az fent említett
Olivia hangját is adta (és szintén hasonló megjelenésű volt mint maga a
rajzfilmkarakter).
Mae Quest |
Valószínű innen is a hasonlóság számomra, hisz mindkettőt
eredeti nyelven néztem kezdetben, sőt Betty-t csak angolul. Az olykor erotikus
tartalommal bíró pár részből adódó cenzúrák a készítőket némi változásokra
kényszerítették. Szoknyája hosszabb lett, eltüntetve ezzel kivillanó
harisnyakötőjét és dekoltázs sem volt már olyan merész, mint eredendően.
Népszerűsége nem is volt már a régi, az új külsejét követően, nézettsége alábbhagyott,
olyannyira hogy 1939-ben eltűnt a színről. Korábbi sikerei okán azonban később,
először a 60-as majd a 80-as években is újraélesztették. 1984-ben egy metal
együttes egyik dalában mint szexuális ikon említi meg, továbbá az amerikai
Rollig Stones egyik számában, egy a kívánatos nőideálokról készült montázsban
is jelölik. Szintén a 80-as években szerepet kapott, az animációs elemeket hús-vér
emberekkel ötvöző, nagysikerű moziban a Roger nyúl a pácban című amerikai
rajzfilmben. Csábos és meghatározó nőies vonzereje mellett, bájos és egyben
kislányos arcának köszönhető elbűvölő kisugárzását megmaradt a közel 80 éves
léte alatt. Akárkiről formálták meg alakját és akárkinek kölcsönözte hangját,
az utóbbi negyven évben nem ez számít a nagyközönségnek – kissé negatív
érzéseket keltve ezzel bennem! Betty Boop neve és képe sok millió dolláros márka
lett, minőségi gyártók által. Gyakorlatilag minden terméken engedélyezik és látható
is szimbóluma. Világszerte de főként az Egyesült Államokba
tagadhatatlan, a fogyasztókkal is növekedett népszerűsége. Az igazi
klasszikus részek megvásárolhatók, továbbá az internetnek hála fellelhető szinte
az összes század eleji és a későbbi rajzfilm számos epizódja ott is. Ezért ne
legyen rest megnézni, aki eddig csak a képével díszített pizsamát hordta vagy bögréből
ivott, mert azokból nem lehet megismerni a hamisítatlan, hiteles, ma már nosztalgikus,
valódi Betty Boop-ot.
Max Fleisher, Betty szülőatyja. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése